“A csőrük sokkal inkább hasonlított a gólyákéhoz” – mondta Dr. Mayr. “Valószínűleg felnyársalták a zsákmányukat.”

A korai pingvinek szárnya még nem volt olyan rövid, merev penge, mint amilyet a ma élő pingvineken találunk. “Valószínűleg egy kicsit messzebbre tudták hajlítani, mint a mai pingvinek” – mondta Dr. Mayr. “Több lehetőségük volt a hajlításra.”

Ahol Waimanu és Kumimanu különbözik egymástól, az a magasságuk. Waimanu mindössze két és fél láb magas volt. Kumimanu több mint kétszer olyan magas volt.

“Már tudtuk, hogy a pingvinek léteztek, méghozzá repülés nélkül, csak néhány millió évvel a kihalás után” – mondta Daniel T. Ksepka, a greenwichi Bruce Múzeum paleontológusa, aki nem vett részt az új tanulmányban. “Az új fosszília azt mutatja, hogy nagyon gyorsan hatalmas méreteket is elértek, ami szintén klassz.”

Dr. Mayr feltételezi, hogy a pingvinek drámai eredetét a kainozoikum hajnalát jelző tömeges kihalások váltották ki. Az óceánok hirtelen kiürültek a legnagyobb ragadozóik közül. A pingvinek nagy konkurencia és félelem nélkül alkalmazkodhattak a víz alatti zsákmányszerzéshez.

“Ez egy megalapozott feltételezés, amelynek van értelme, de nincs sziklaszilárd bizonyíték” – mondta Dr. Mayr.

A hipotézis tesztelésének egyik módja a korábbi fosszíliák feltárása lenne. “Király lenne, ha lenne egy repülő őse a pingvineknek” – mondta Dr. Mayr.

A korai kainozoikum óceánjai nem csak megnyitották az utat a röpképtelen vízi madarak evolúciója előtt, spekulált Dr. Mayr. Ez elősegíthette a nagy méretekre való evolúciót is.

A természetes szelekció azért kedvez a könnyű repülő madaraknak, mert olyan keményen kell dolgozniuk, hogy a levegőben maradjanak. A pingvinek nem fizetik meg ezt az árat. A méretnövekedés előnyökkel is járhatott. A nagy test megnehezíti a zsákmány elejtését.