Articles

Long-term survival after blood and marrow transplantation: comparison with an age- and gender-matched normative population

Az allogén donorból származó vér- és csontvelőátültetésen (BMT) átesett betegek hosszú távú túlélési mintázatában egy plató látható, de nem világos, hogy várható túlélésük valaha is párhuzamos lesz-e a normatív populációéval. Ez a tanulmány megkísérli meghatározni a BMT-betegek hosszú távú túlélőnek minősítésének határidejét, és összehasonlítja tényleges túlélésüket a korban és nemben illeszkedő “normál” populáció várható túlélésével. Ebben a tanulmányban 1386 olyan beteg adatait tekintették át, akik 1970 és 2002 között allogén BMT-n estek át a Princess Margaret Kórházban. Veszélyességi rátákat (HR), Kaplan-Meier túlélési becsléseket és veszteséggörbéket használtak, hogy javaslatot tegyenek a betegek hosszú távú túlélők közé történő besorolásának határidejére. Megvizsgálták a teljes túlélést és a hosszú távú túlélők túlélését előrejelző tényezőket. E betegek tényleges túlélését összehasonlították a kanadai “normál” populáció várható túlélésével. A kockázati arányok veszteséggörbéi és az éves túlélési statisztikák alapján a hosszú távú túlélők meghatározására a BMT utáni 6 éves határidőt javasolták. A hosszú távú túlélők körében a túlélés egyetlen statisztikailag szignifikáns előrejelzője a férfi donor volt (HR = 0,39; 95%-os konfidenciaintervallum = 0,17-0,88). Bár a betegeknek csak 62%-a élte túl a BMT utáni első évet, a 6 év után életben maradt betegek 98,5%-a legalább még egy évet túlélt. A hosszú távú túlélők halálozásának csaknem 1/3-a (31%) a transzplantációtól vagy a visszaeséstől független okokból következett be. A BMT-betegek körében megfigyelt halálesetek száma meghaladta a kanadai populációban várható halálesetek számát; a várható élettartamban mutatkozó különbség azonban annál kisebb lett, minél tovább élt a beteg. A halálesetek megfigyelt/elvárt számának 95%-os CI-je a BMT-t követő tizedik év után 1, ami azt jelzi, hogy nincs különbség. A BMT utáni hosszú távú túlélés meghatározására 6 éves határértéket javasolnak. A várható élettartam továbbra is csökkent a “normál” populációéhoz képest; ez a különbség azonban annál kisebb lett, minél tovább élt a beteg. A rövid távú túlélés ismert kockázati tényezői eltűntek, és csak a donor neme jelezte előre a hosszú távú túlélők túlélését.